Mindennapok
2002.
december 20-21.
Most,
hogy van digikamerám, nem nehéz sűrűn fényképezni.
Pláne, ha egy olyan kitűnő alany van rá, mint Tücsibaba,
aki titokban Hópárduc, de gyakran KisVacak. Az egyéb
gyakran használt jelzőktől most eltekintek, mert kissé
sok helyet foglalna.
Íme egy elcsípett pillanat, mely igen gyakori. Itten
az aprócska fürdőszobában koncentrálódik
jelenleg Tücsibaba létszükségletének
igen nagy százaléka. Imád a hokedli alatt lenni,
bár már alig fér el a vizes és kajás
tálka mellett. Ennek következtében gyakran vizes
itt-ott a bundija, mivel belelógatja a vizébe.
Itt kissé kijjebb jött a kedvemért, vagy csak úgy,
és remekül látszik a csípõjén
tollseprûként meredezõ szõre. Ugyanis ezen
a tájékon már kezd felnõttösödni,
megjelentek a fedõszõrök. Úgy néz
ki kamaszodik a lyányom. :)
Na itt mancsi az égben, épp a cipõfûzõm
piszkálása közben sikerült megzavarnom, minek
következtében zavartan oldalára henteredett, de
a méltóságából cseppet sem veszített.
Ezen a képen spéci remekül látszik, hogy
milyen hosszúra nyúlt õkelme, ténylegesen
kiérdemelve a "szõrös giliszta" jelzõt!
:)
A kis aranyom itt épp egyik kedvenc zugában, ahol minden
megvan, mi szem-szájnak, esetleg ezek távozási
ingere. Ezt a szende arckifejezést egyszerûen imádom!
Itt a kéjek hercegnõje, Ákos által agyonsimizve,
önmagát szétdorombolva kanapénk kedvenc
sarkában. Errõl a helyzetrõl még jön
pár kép. Ezeket egyébként Ákos
követte el, én ugyanis ilyen csipásan nem engedtem
volna kamera elé a mûvésznõt! :)
A csábos kéjhölgy...
aki zavarában gyakran nekilát mosdani.
Ezt az arckifejezést! :)
Na és a gyakran emlegetett kedvenc sarok a mászófa
tövében. Innét néz nagy szemeket meresztve
néha, amivel jól fel tudja bosszantani Ákost,
aki erre kibányássza, és jól meggyömöszkéli
dorombolásig.
Ugyanott, de most ez a szende szűzi lesütött szemû
kisasszony, mintha nem is a korábbi kis kéjenc lenne...
Íme a szombati nap nagy eseménye, a ködös
kinti világból megtekinthetõ sirályinvázió,
melyet jól meg kell bámulni. Arról most kevés
szó essék, hogy Tücsibabának igen hosszú
idõbe került, míg rájött, hogy honnét
is lát legjobban.
Fele itt, fele ott, azaz elmélyült bámulás
kifelé, minél közelebbrõl.
Egy másik szögbõl ugyanaz a komoly figyelem a külvilág
iránt.
Itt már lezserebb, a sirályok is elhúztak távolabbra,
abbahagyták a Hitchkock (döbbenet, de teljesen elbizonytalanodtam,
hogy is írják a nevét) féle Madarak film
bemutatóját.
Aztán egy elegáns relax... Igaz már karikába
van tekeredve, de olyan kép már van jópár!
:)
A lap tetejére |
